5.fejezet

Megettünk 1-1 szendvicset Brit-tel,csináltam egyet Matt-nek is.Aztán lementünk az istállóba,odaadtam Matt-nek a szendvicset,megköszönte és megette. Mehettünk lovatápolni.Kasmír szőre csillogott.Elmentem a nyergesbe elővettem egy kék-barna nyeregalátétet egy szőrős izzasztót,lábvédőket nyerget kantárt,majd visszamentem Kasmírhoz.Adtam neki egy répát,hagy rágcsálja míg én felnyergeltem és ráraktam az ínvédőket,bokavédőket.Mikor megette a répát felkantároztam,letöröltem egy ronggyal és kész voltam.
-Kész vagyok!-mondtam határozottan a többieknek.
-Egy pillanat.-reagált Brit.
-Én is megvagyok.-mondta Matt.
-Daniel,te is jössz?:O-lepődtem meg mikor Daniel kivezette felnyergelve Bloggert.
-Igen,ha nem baj,Matt mondta hogy menjek ha van kedvem.-mentegetőzött Daniel.
-Dehogy baj!Örülök neki!-mondtam hangosan.
Elindultunk és eszembe jutott, hogy Maggie és Jo vajon mit csinálhat most az orvosnál,ugyanis allergiavizsgálaton voltak.Kár hogy nem jöhetnek most velünk...gondoltam magamban,az álmélkodásomból Matt zökkentett ki.Mikor hozzámszólt észrevettem hogy Daniel és Brit előttünk megy mi ketten meg mögöttük.
-Mit gondolsz,Britannie akar valamit Daniel-től?-kérdezte gyanakvóan Matt.
-Dehogy,Zac-kel együtt vannak,nem tudtad?-kérdeztem meglepetten.
-Nem.-vallotta be Matt.
Olyan jól nézett ki lóháton is,napsütésben a bronz színű haja...alig birtam levenni róla a szemem.Topáz szinű szeme csillogott.Tisztára mint Edward Cullen a Twillight Saga-ból,gondoltam magamban.De egy fokkal jobb kiadásban.:)
Szerencsés vagyok gondoltam megint,itt ülök a lovamon akit imádok,mellettem loagol álmaim pasija...
-Várom már az estét.-mosolygott rám Matt.
-Én is,biztos jó lesz.-mosolyogtam vissza.
-Ügethetünk?-kérdezte előrröl Daniel.
-Persze,indulhatunk.-válaszoltam.
Megindultunk a füves ösvényen,szerettem itt lovagolni,itt minden olyan békés és megbizható volt.
Holnap jönnek a táborozók...villant át az agyamon.
Körülbelül már félórája ügettünk amikor elértünk a kanyarba és egy egyenes szakasz nyílt előttünk.
-Menet?-kérdezte Brit.
-Naná.-mondtuk neki.
És vágtába ugrattuk a lovakat,Kasmír mindenképpen előre akart kerülni de miután értésére adtam hogy most nem,megnyugodott.Nemsokárra lépésre fogtuk a lovakat,mert egy kidőlt fatörzset láttünk az úton.
-Mi átugorjuk.-mondtam határozottan a csapatnak és vágtára fogtam Kasmírt.Ahogy közeledtünk a kidőlt fatörzs felé,Kasmír egyre jobban figyelt,nagyon szerettünk ugrani mindketten.Már csak 3 vágtaugrás...már csak 2 vágtaugrás...már csak egy ...és ugrottunk.Kiemelkedtem a nyeregből és előretoltam Kasmír nyakán a kezem mikor a levegőbe voltunk.Mennyire szerettem ezt az érzést...Megsimogattam Kasmírt az ugrás után ésf félreálltunk az útról,mert a többiek is átugratták.
Miután mindenki odaért lépésben indultunk haza mert kezdett nagyon felmelegedni az idő.1 óra volt,fél 2-re otthon leszünk...
Hazaértünk,lenyergeltünk,lecsutakoltuk a lovakat,lemostuk a lábukat és kiengedtük őket egy árnyékos karámba.
-Akkor ötre érted jövök.Rendben?-érdeklődött Matt.
-Igen persze.-mondam neki kedvesen.